Sokan emlékezhetünk még a szép időkre, amikor Diskman-ekkel és Walkman-ekkel sétáltak az emberek az utcákon, hallgatva kedvenc zenéiket CD-ről. A zenehallgatás azóta persze rengeteget változott. A vaskos zenelejátszókat felváltották az mp3 és mp4 lejátszók, majd azokat rövidesen az okostelefonok. A régi dolgok tehát szinte teljesen kimentek a divatból, hiszen az okostelefon mindarra képes, amire a régi zenelejátszók, ráadásul jobban is csinálja sok esetben.

Az mp3 mp4 lejátszókat azonban nem érdemes teljesen leírni, ugyanis manapság van még haszna ezeknek az eszközöknek. Az mp3 lejátszók például kifejezetten praktikusak, ha sportolás mellé keresünk zenehallgatási lehetőséget. A modern vaskos okostelefonok nem éppen megfelelő eszközök, ha intenzív sportok mellé keresünk zenelejátszót, ráadásul a drága telefonok igen sérülékenyek. A kisméretű, olcsó mp3 lejátszók igazából remekelnek e téren, mivel kényelmesen elférnek egy zsebben és nem zavarnak sok vizet.

Az mp4 lejátszók helyzete érdekesebb, ugyanis ki akar manapság videókat nézni egy külön lejátszón? Nos, az mp3 mp4 lejátszók főleg a gyűjtőknek és az audiofiloknak maradtak meg. A Sony például ma is gyárt prémium lejátszókat, melyek többszázezer forintba kerülnek. Persze ezek azok számára készülnek, akik fontosnak tartják az abszolút minőséget és klasszikus zenelejátszókra vágynak. Az igazság az, hogy praktikus okokból az átlag vásárló ezeket nem fogja keresni. Ha külön mp3 mp4 lejátszó kell sporthoz, akkor a SanDisk és a Concord termékek már sok éve jó választásnak bizonyulnak.

Olcsó, párezer forintos lejátszókat is lehet vásárolni, melyekért nem kár, ha esetleg megsérülnek, tönkremennek. Az okostelefonok korában nehéz létezniük ezeknek a termékeknek, de van még egy rés a piacon, melynek köszönhetően relevánsak maradtak. Sok cég úgy próbálja még eladni a lejátszókat, hogy a lehallgatási minőséget reklámozza, tehát 192 KHz, 32 bit, stb, azonban az emberi fülnek is vannak limitációi, így ezek sosincsenek teljes mértékben kihasználva.